Jelenlegi szövegméret: 100%

Látássérülés definíciója

A látássérülés mértéke a látásmaradvány szemészeti adatai alapján határozható meg.

Azt, hogy kinek mennyi a látásmaradványa, a látásélesség vagy vízus mutatja meg. Ez a retina felbontóképességét kifejező mérőszám, amely a látássérülés fokát a teljes látás százalékában vagy tört formájában adja meg. A vízus jele nagy V betű, amely után két sorban találhatóak a két szem látásélességét jelző számok: felül a jobb, alul a bal szemre vonatkozóan.

A látássérülés oka a szem valamelyik részének, vagy az ingerközvetítő látóidegnek a fejlődési rendellenessége, betegsége, sérülése, vagy pedig a kérgi látóközpont sérülése következtében kialakult működési elégtelenség.

Látássérültségről beszélhetünk orvosi, szociális, pedagógiai és professzionális értelemben.

Orvosi értelemben az tekinthető látássérültnek, akinek látásállapota eltér a normálistól. Ez az értelmezés nagyon tág személyi kört foglal magában, ezért köznapi értelemben általában nem ezt a fogalmat használjuk.

A professzionális megközelítés azt jelenti, hogy bizonyos szakmák végzéséhez is meghatározott látásteljesítményre van szükség.

A szociális vagy jogi megközelítés szintúgy nehézkesen alkalmazható általános fogalom meghatározásként, ugyanis ez azt jelenti, hogy az egyes jogszabályok mely állapotokhoz kötnek bizonyos kedvezményeket, juttatásokat. E tekintetben megfigyelhető a jogrendszerben az egységesítésre való törekvés, különösen a többi fogyatékossággal való összhang megteremtése, azonban az egyes jogszabályokban foglaltak még mindig nagyon differenciáltan határozzák meg a fogalmakat. Érdemes itt kiemelni a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségéről szóló 1998. évi XVI. Törvény meghatározását, mely ugyan a fogyatékosságot általánosságban határozza meg, azonban a definíció egyes elemei lényegesek a látássérülés szempontjából is:

„fogyatékos személy: az a személy, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszichoszociális károsodással - illetve ezek bármilyen halmozódásával - él, amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja.”

Tehát a látássérülés kizárólag abban az esetben válik fogyatékossággá, amennyiben az gátolja az adott személyt a fent felsoroltakban.

Általánosságban, de nem általános érvénnyel elmondható, hogy a jogi vakság fogalma egyebekben nagyvonalakban legfeljebb a 0,1 V vagy más néven 10% látásélességhez köti a kedvezményeket. Gyakorlatilag ez a teljes vakságtól az aliglátáson át a gyengénlátás alsó határáig terjedő kategória.

A szülőknek talán a legfontosabb megközelítés a pedagógiai, illetve gyógypedagógiai értelemben vett látássérülés, mely a következő definícióval határozható meg:

  • Látási fogyatékos az a tanuló, akinek látásmaradványa két szemen, korrekcióval – a teljes látáshoz viszonyítottan (amelyet 100%-nak tekintünk) – 33% alatti,
  • illetve látótere 10 fokos vagy annál szűkebb.

A gyengénlátó, aliglátó és vak gyermekek sajátos nevelési igényű tanulóknak tekintendők pedagógiai szempontból.

A gyakorlatban az előbb leírt pedagógiai meghatározást használják az érdekvédelemben, tehát az válhat az MVGYOSZ (Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége) tagegyesülete valamelyikének rendes tagjává, aki a fenti definíciónak megfelel.

A látóképesség meghatározásakor a látásélesség mellett a látásteljesítmény kifejezés is használatos. A látásteljesítmény tágabb értelmezésre ad lehetőséget: kifejezi a maradék látás felhasználásának képességét, amelyet befolyásol az egyén képességeinek fejlettsége, érdeklődése és tapasztalatai. Tehát a gyermek személyisége és a szülő gyermekhez való viszonya kulcsfontosságú e téren.

Amikor látásról beszélünk, akkor elsősorban a közeli és a távoli látásélességre gondolunk, ám a látás képességének egyéb fontos tényezői is vannak. Ezek:

  • a perifériás látás,
  • a színlátás,
  • a kontrasztérzékenység,
  • és a látótér,

amelyek a különböző szembetegségek következtében eltérő mértékben sérülhetnek.

A gyengénlátó emberek látásélessége 0,1 felett van. Az aliglátók látják a nagyobb tárgyakat, súlyosabb esetben csupán a fényt érzékelik.

Az aliglátóknak több kategóriáját lehet elkülöníteni:

  • fényérzékelők: fény irányának megállapítására képesek.
  • ujjolvasók: 2 méteren belül megszámolják a feltartott kéz ujjait.
  • nagytárgylátók: mozgó, a háttérből kiemelkedő nagyobb objektumokat észreveszik.

Vak az, aki nem érzékeli a fényt sem. A látássérülésnek ilyen súlyos formája ritkán fordul elő.

Ez egyre inkább így van a technika és a tudomány fejlődésének köszönhetően, azonban az már sajnálatos tendencia, hogy egyre gyakoribb, hogy a látássérüléshez egyéb fogyatékosságok is társulnak.

Ha érdekesnek találtad, add tovább:
facebook Google+ Twitter