Hallássérülés - Szubjektív

Miért fontos a korai hallásszűrés?

Szülői történet

Soha nem felejtem el azt a napot, amikor 29. hétre született ikreimmel, két hónapos kórházi tartózkodás után végre hazaindulhattunk. Örömmel, izgalommal vegyes várakozással néztünk a ránk váró napok elébe. A felhőtlen örömünket azonban egy perc alatt beárnyékolta az indulás előtti hallásvizsgálat. Egyik fiamnál a harmadik műszeres és reflexes hallásvizsgálaton sem sikerült semmiféle reakciót kiváltani. Nem reagált az éles zajra, tapsra, az OAE-vizsgálat sem hozott mérhető eredményt. A vizsgáló orvos azt mondta: "Anyuka, a kisfia siket, soha nem fog se hallani, se beszélni!"

Ott álltunk mi, tanácstalan szülők úgy, hogy hónapokig semmiféle tájékoztatást nem kaptunk se az orvosoktól, se a védőnőnktől. Interneten kutattam, hasonló cipőben járó édesanyáktól, hallássérült gyermekekkel foglalkozó szervezetektől szereztem be az információkat, mert nem tudtam merre induljunk, mit kell ilyenkor tenni?

Mivel kisfiam még nagyon pici volt, így jó pár hónappal később került sor az egyik gyermekkórházban a helyi altatásban végzett BERA-vizsgálatra. Mindkét fülön 50-50 decibeles halláscsökkenést mértek. 6 hónaposan kapta meg az első hallókészülékét, amit folyton kivett a füléből. Fél évig megkötős sapkában adtuk rá, hogy ne vegye ki a készülékét. Heti két alkalommal utazótanár járt hozzánk fejlesztésre. Az, hogy akkor utánajártunk mindennek és ilyen korán megkezdődött a fejlesztése, annak meg is lett az eredménye. Egy év múlva a fejlesztésnek és az idegrendszeri érésnek köszönhetően letettük a készüléket, és elkezdett beszélni. De eljött az a nap is, amikor másfél évesen bölcsődébe kerültek az ikertestvérével és az első évben mindenféle fertőzést elkaptak, ami azzal járt, hogy mindkettő hallása megromlott. Másik fiamnál a gondozónők szóltak, hogy nem vesz részt a közös játékokban, nem figyel, ha szólnak neki. Kórházi műtétek sora következett, tubus-beültetés, orrmandula-kivétel mindkettőnél a Tűzoltó-utcai klinikán, ahol jó kezekben voltunk.

A műtétek sajnos nem hoztak „látható-hallható” eredményt, hamar kiderült, hogy mindkettőnek idegi halláscsökkenése van, ami hallókészülékkel és intenzív fejlesztéssel rehabilitálható. Így kerültünk az EduKid Speciális Hallásdiagnosztikai és Fejlesztő Központba, ahová azóta is járunk. Ennek már több, mint három éve.

Az EduKid olyan hely, ahol családias környezetben, hozzáértő szakemberekkel, speciális műszerekkel zajlik a gyermekek vizsgálata. Nincs fehér köpeny, nincs „kórház-szag”, nincs szorongás. De van barátságos környezet, felkészült team, kedvesség, türelem és sok mosoly.

Nemcsak a gyermekek kapnak maximális odafigyelést, hanem a szülők is. Ez az ország egyetlen olyan hallásközpontja, ahol kifejezetten csak gyermekekkel foglalkoznak. Vezetője Takács Katalin Magyarország elsőként végzett gyermekaudiológusa és akusztikus-specialistája. A vizsgálat, a hallókészülék-ellátás mellett itt lehetőség van a hallás- és beszédfejlesztésre szurdopedagógus segítségével. Itt foglalkoznak azokkal a gyermekekkel is, akik auditív észlelési és magatartási zavarokkal küzdenek, és lehetőség van a figyelemzavar, diszlexia, diszgráfia kezelésére is.

Ide járó anyukák mesélték, hogy információ-hiány miatt hosszú volt az út, mire az EduKid-hez eljutottak. Ők is egyértelműen állították, hogy fontos mielőbb kiszűrni a halláscsökkenés okait már csecsemőkorban, mert sokszor későn derül ki, hogy a nehezen induló beszédfejlődés, beszédértés, a magatartási, viselkedési és figyelemzavar hátterében bizony a hallás, a hallóidegek valamilyen sérülése áll.

Mint hallássérült anyukának, fontos lett volna, ha nekem is segítenek, hogy hova fordulhatok, ha például rezgő-villogó babasírás jelzőre lett volna szükségem. Megvenni nem tudtam, olyan drága volt, kölcsönözni nem lehetett sehol. A SINOSZ-ban korábban volt ilyen szolgáltatás, de a készülékek amortizációja miatt ez a szolgáltatás megszűnt. Sem a védőnő, sem a háziorvosunk, vagy a koraszülött kontrollon lévő orvosok sem tudtak segíteni. Gyakorlatilag fél évig hallókészülékkel aludtam, hogy figyeljem a pici babákat. Ezért is nagyon fontos az INFORMÁCIÓ, amit én az interneten találtam meg. Sikerült olyan anyukákkal felvenni a kapcsolatot, akik maguk is hallássérült gyermeket neveltek, nevelnek a mai napig. Ők már „kitaposták” az utat, és tapasztalataikkal tudtak segíteni.

A most szülés előtt álló nagyothalló, siket anyukáknak már lehetőségük van kölcsönözni speciális babasírás-jelzőket, és a korábbi tapasztalatok átadásával talán már könnyebb, akadálymentesebb lesz az ő életük is.

Ma már ott tartunk, hogy mindkét fiam integrált óvodába jár, hallókészülékkel szépen beszélnek, fejlődnek és én is tudom majd őket segíteni, ahogy az óvónőket is segítem abban, hogy az integrációjuk teljes mértékben megvalósulhasson.

A szülőnek, anyának a megérzéseiben, ösztöneiben bíznia kell, hiszen ő ismeri a gyermekét a legjobban. Utólag én is jól döntöttem, amikor egyik fiam speciális, bentlakásos oviba került, ahol másfél év alatt fejlesztették napi szinten, megtanították 4,5 éves korára beszélni, amiért végtelenül hálás vagyok a speciális óvoda dolgozóinak. De eljött az idő, amikor lépni kellett, amikor már nem bírta az elszakadást a családtól, amikor már nem bírta a többi, sérült gyermek társaságát, és integrált oviba, úgymond „hazahozhattam”. És ebben a döntésben csak magamra számíthattam.

Az élet itt nem állt meg, most is hetente 2-szer kapnak szurdopedagógiai fejlesztést, hordom őket alapozó tornára, iskola-előkészítőre, mert most kell nekik megadni mindazt az alapot, fejlesztést, hogy később ugyanolyan tagjai legyenek a társadalomnak, mint bármely más, ép társuk.

Dubniczki Csilla

A hely, ahol segítenek szülőknek, hallássérült anyukáknak, gyermekeknek:

EduKid Speciális Hallásdiagnosztikai, Rehabilitációs és Oktató Központ
1082 Budapest, Kis Stáció u. 1-3.
Tel: +36 1 413 0168
Mobil: +36 20 337 2635
E-mail: info@edukid.hu
www.facebook.com/edukidhallasdiagnosztika