Jelenlegi szövegméret: 100%

Értelmi sérülés - Info

Az értelmi sérülések jellemzői a ma elfogadott osztályozás szerint:
1. Tanulásban akadályozottak

1.1 Ide tartoznak a tanulási problémákkal küzdő ép értelmű, de alacsony intelligenciájú (IQ 70-80) gyerekek.
1.2. A szintén ebbe a csoportba tartozó enyhe értelmi sérültek (IQ 50-70) iskolai szempontból képezhetőnek, taníthatónak tartják, nevelésüket azonban speciális iskolában (kisegítő) tekintik eredményesnek. A kultúrtechnikák - írás, olvasás, számolás - alapjainak elsajátítására és ezek használatára képesek. Ezért az enyhe értelmi fogyatékos kifejezést mára többnyire felváltotta a tanulásban akadályozott elnevezés, amely utal arra, hogy a gyermek tanítható, de tanításának vannak akadályai, korlátai. Ez gyakran az iskolaérettségi vizsgálaton vagy az első iskolai években derül ki.
A fejlődési zavarok nem olyan nyilvánvalóak, mint a középsúlyos értelmi fogyatékosnál. A fejlődés zavara a magasabb fejlettségi szinteken, magasabb pszichés funkciókban jelenik meg. Az értelmi fejlődés zavara azokban a funkciókban, helyzetekben mutatkozik meg, ahol egy csoportban ugyanazon követelményeknek kell megfelelni.

  • eltérés mutatkozhat a beszédfejlődés területén, gyakoribb a megkésett beszédfejlődés, megjelennek a pöszeség vagy más beszédhiba tünetei
  • számfogalmak kialakulásának gyengesége
  • térbeli, időbeni tájékozódás alacsonyabb szinten működik
  • viselkedés, magatartászavarok alakulhatnak ki, nehezen igazodnak el emberi viszonyokban
  • erkölcsi értékrendjük nem annyira szilárd, ebben is támogatásra szorulnak
  • gyakorlati érzékük meglepően jó
  • kis segítséggel önálló életvezetésre is képesek lehetnek

2. Értelmileg akadályozottak (IQ<50)

Az értelmi akadályozottság esetén hangsúlyos jegy a téri tájékozódás nagyfokú bizonytalansága, a finommotorika gyengesége, a bonyolultabb gondolkodási, absztrahálási funkciók szembeötlő gyengesége, a kommunikáció korlátoltsága, a figyelemkoncentráció nehezítettsége, a szociális és életvezetési minőség megrekedése.
Az értelmi akadályozottságnak már többnyire külső jelei is vannak. Ilyen például a járásuk, a tekintetük, a tátott szájuk, de gyakran a koponya is deformált.

2.1 A középsúlyos értelmi sérültek.
Ezeknél a gyerekeknél a fejlődési zavar szinte minden fejlődési területet érint: a mozgásukat, a beszédüket, a játékukat, a szokáscselekvéseiket. Jellemző a szenzoros és motoros vagy mentális képességek részleges vagy teljes hiánya, fejlődési tempójuk lassú. Az iskolás kor végére is csak egy részük képes írásra, olvasásra - számolásra pedig alig néhányan. Önállóságra csak közvetlen környezetükben képesek, és csak egyszerű munkák elvégzésére alkalmasak, például a ház körüli munkákra, ha értelmi és mozgásképességük ezt megengedi. Környezetváltozásra inkább érzelmekkel, mint értelemmel reagálnak. Mérhetetlen szeretetet tudnak adni akkor, ha biztonságban érzik magukat. Nagyon kötődnek. A krízishelyzeteket nehezebben élik meg, mivel ezeket mentálisan nem képesek feldolgozni. Önálló életvezetésük nagyon jelentősen akadályozott, de segítséggel, állandó fejlesztéssel nagymértékben fokozható. Szociális foglalkoztató intézetekben, szakosított otthonokban, családjukkal és legújabban kiscsoportos lakóotthonokban élnek.

2.2 A súlyos értelmi sérültek esetében az alapvető funkciók fejlődése súlyosan akadályozott. A motorikus funkciók alig fejlődnek ki, az ülés és a járás megtanulása nehézségekkel jár, a kialakult mozgások is gyakorlati rendellenességeket mutatnak, elsősorban a koordinációban, a sztereotip-ritmusos együttmozgásokban. A kéz ujjainak finom mozgásai nem fejlődnek ki. Az önkiszolgálási, higiénikus szokások nem vagy alig alakulnak ki. A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok nem sajátítják el az artikulált, tagolt beszédet. A kognitív funkciók fejlődése alig mérhető. A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok személyiségfejlesztéséről alig beszélhetünk. Állandó ápolást, gondozást igényelnek felnőtt korukban is. Egyesek individuális gyógypedagógiai tevékenység által fejleszthetők, elsősorban az önkiszolgálás és az elemi kommunikáció terén. A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok ellátásában az orvosi felügyeletnek és gyógykezelésnek döntő szerepe van. Életük fenntartása speciális szociális intézményi ellátással biztosítható. A nevelési szempontú osztályozások képezhetetlennek tartották, állandó gondozásra, kiszolgálásra, ápolásra szorulónak ítélték a súlyos értelmi sérülteket. A képezhetetlen kifejezés ellen azonban egyre több ellenérv fogalmazódik meg abból az elvből kiindulva, hogy a fogalom eleve pedagógiai pesszimizmust szül. Különösen korai életkorban történő deklarálása esetén fosztják meg a gyermeket attól a lehetőségtől, hogy a foglalkoztatás hatására esetleg fejlődjék – hiszen ebből eleve kizárják. Az otthonokban a foglalkoztatás hiányából fakadó másodlagos retardáló hatások az eredeti állapot jelentős súlyosbodásához vezettek. Ezek felszámolására jelentős kezdeményezések történtek az utóbbi időben világszerte.

A család és az értelmi sérült gyermek
Értelmi (esetleg halmozottan) sérült gyermek érkezésekor a család számtalan új problémával szembesül: hirtelen óriási érzelmi teher nehezedik a családra, amikor kiderül a fogyatékosság. Anyagi nehézségek keletkezhetnek azáltal, hogy az egyik szülő gyakran feladja hivatását, munkáját. Mivel a fogyatékos gyermek sok tekintetben segítségre szorulhat, ez a család feladatait jelentősen megnövelheti. Ezért (is) szükséges gyakran a család életmódjának megváltoztatása. Nagyon gyakran adódhat olyan döntési helyzet, amelyben a szülő nem érzi magát kompetensnek. Összességében ez a helyzet nagy erőpróba, sok konfliktussal terhelt helyzet, amelyben sajnos kevés kívülről jövő segítséget kaphatnak.
Családban az ép testvér és a sérült gyerek közötti kapcsolat kialakítása rendkívül fontos. Az egészséges gyermek nagyon megsínyli a testvére másságából adódó problémákat, túlterheltté válhat, esetleg elhanyagoltnak érezheti magát.
Az érintett család tágabb és szűkebb környezete elvárja, hogy a sérült gyereket világra hozó édesanyák lelkileg és fizikailag kiegyensúlyozottan, bátran vállalják a terheket, melyek gyakran meghaladják a családtagok tűrőképességének határát.
Sokkal célirányosabban, tudatosabban kell azok felé a gyerekek felé fordulni, akiknek különleges bánásmódra van szükségük, hogy minél eredményesebben lehessen fejleszteni őket. Nagyon fontos a beilleszkedésük megtanítása a közösségbe, társadalomba.
A család, amelyik vállalja gyermeke otthoni nevelését, több válságidőszakot is megélhet.
Az első krízis maga a sérült gyermek megszületése, illetve a meg nem született egészséges gyermek elgyászolása. Egyéni módon dolgozza fel mindenki a másság tényét, de nagyon sokban segíthet az orvosok, a szakemberek hozzáállása is, és a közlések módjai, valamint a segítségnyújtás lehetőségének biztosítása. Gyakori ilyenkor az önvád és bűnbakkeresés.
A szülőnek időre van szüksége a gyászfolyamathoz, élete átalakításához, hogy aztán nekifoghasson a megoldási lehetőségek felderítésének. Nagyon súlyos értelmi sérült gyermek születésekor felmerül a kérdés, a dilemma: otthon vagy intézetben lenne-e jobb helye a gyereknek?
Krízist jelenthet a család számára, mikor a lehetőségekhez mérten kialakítja új életrendjét, megpróbál a sérült gyerekkel együtt egy új egyensúlyt találni. Ez annál is inkább fontos feladat, mert a gondozás meglehetősen intenzív, hosszú távú program, mely az egész családra nagymértékben hat. A családi élet átszervezése azért is lényeges, mert válságba kerülhet a házasság, az esetleges testvérekkel való kapcsolat, a baráti, rokoni kapcsolatok. Nagyon sok lappangó feszültséget is felszínre hozhat az (értelmi) sérült gyermek puszta létezése.
Krízist jelenthet a családok anyagi-, munka- és (sok esetben) lakáshelyzetének megváltozása, amelyek mind közvetlenül befolyásolják a család életminőségét. A szociális juttatások nem biztosítanak megfelelő támogatást, nem fedezik a gondozás költségeit, és további problémát jelent a munkából származó bevételek elmaradása: hiszen az anyák egy jelentős hányada nem tud munkát vállalni sérült gyermekének gondozása mellett.
A fogyatékos gyermeket nevelő családoknak meg kell küzdeniük a környezet negatív reakcióival is, fel kell dolgozniuk, hogy gyermeküket megbámulják, kigúnyolják, rászólnak.
S végül krízis lehet az is, mikor feltesszük a kérdést: „mi lesz vele, ha én már nem leszek?” Ennek átgondolása nem halogatható egy idő után…

Értelmi akadályozottságról: http://www.sulinet.hu/tanar/kompetenciateruletek/5_eletpalya/ajanlasok/e...

Tanulásban akadályozottságról: http://www.sulinet.hu/tanar/kompetenciateruletek/2_matematika/4_modszert...

Ha érdekesnek találtad, add tovább:
facebook Google+ Twitter