Jelenlegi szövegméret: 100%

Autizmus definíciója

Az autizmus egy teljes személyiséget átható fejlődési zavar, melynek pontos okai napjainkban is tisztázatlanok. A jelenleg is folyó kutatások szerint az eltérő fejlődés hátterében alapvetően genetikai okok állnak, de a környezeti faktorok hatása sem zárható ki egyértelműen. Amit biztosan tudunk az az, hogy az autizmus kialakulásáról a szülők nem tehetnek.

Noha már a középkorban is születtek feljegyzések autista emberekről, az autizmus tudományos leírására csak az 1940-es években került sor, így az autizmus a legfiatalabb fogyatékossági ág. Pontos számok nem állnak rendelkezésre, de a nemzetközi számadatok alapján száz emberből egy él az autizmus valamilyen formájával. Ez lehet az egészen enyhe érintettségtől, a súlyos fogyatékosságig. Magyarországon feltehetőleg kb. 100 000 autista ember él. Az érintettek jelentős része vagy nincs diagnosztizálva, vagy más, nem autizmus diagnózisa van (forrás: Országos Autizmus Kutatás 2009).

Autizmusról a szakemberek akkor beszélnek, ha a kommunikáció, a társas kapcsolatok és a rugalmas viselkedésszervezés terén a normál fejlődéstől eltérő mintákat találnak.

Vagyis akkor gondolhatunk autizmusra, ha a gyermeknél például nem alakul ki a funkcionális beszédhasználat és ennek kompenzálásában kifejezetten eszköztelen, kívánsága jelzéseként leginkább a felnőtt kezét tudja húzni, eszközként mozgatni. Előfordulhat, hogy a szokásostól eltérő módon beszél, például visszhangozza, tartalom nélkül ismétli a szavakat, mondatokat, esetenként akár teljes dialógusokat a kedvenc filmjéből, meséjéből. Ilyen példa, amikor a gyermek a Kérsz vizet? Kérdésre azt válaszolja, hogy Kérsz vizet.

Ugyancsak intő jel lehet, ha a gyermek a kortársaival nem játszik, vagy a szokásostól eltérő módon játszik. Például olyan játékokban tud csak részt venni, aminek nem bonyolult a szabálya, pl. kergetőzés, hancúrozás, de összetettebb játékoknál már tanácstalan. Az esetek nagy többségében az autista gyerekeknél nem alakul ki pl. a szerepjátékra való képesség. Különösen fontos észrevenni a gyakran ismétlődő (repetitív) tevékenységeket, ez egyfajta nagyon szegényes formája a játéknak. Ilyen lehet a dolgok sorba rakása, saját testének ütemes mozgatása, egy könyv újból és újból történő átlapozása, vagy különös érdeklődés pl. a számok iránt, de a lehetőségek végtelenek. Ezekben a tevékenységekben az autista gyermek kiszámíthatóságot, ezáltal biztonságot talál. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a jelek nem feltétlenül utalnak autizmusra, de ha egy gyermeknél több területen, tehát a kommunikáció, a kölcsönös társas helyzetek megértése és abban való részvétel és a rugalmas gondolkodás területén találkozunk hasonló nehézségekkel akkor, érdemes elgondolkodni a szakértő felkeresésén.

Ezekhez sokszor járul még eltérő érzékelés is, ami az érzékszervek alul, vagy túlműködését jelenti és eredményezhet olyan viselkedésproblémákat, melyeket kívülállóként a megfelelő ismeretek hiányában szinte lehetetlen helyesen értelmezni. Például bizonyos ételekkel szembeni rossz érzés, ami jelentkezhet az étel színével, állagával kapcsolatban, esetleg olyan ruhák viselésének elkerülése, melyeknek tapintása a viselője számára kellemetlen. Sok autistánál tapasztalható hangokkal szembeni túl vagy alul érzékelés. A gyakorlatban az ilyen gyermeknél az a gondolat is felmerül, hogy nem jól hall, mert nem figyel, ha pl. szólnak hozzá, míg más hangokkal szemben kifejezetten érzékenynek tűnhet, pl. beszalad a másik szobából, ha meghallja a kedvenc reklámját vagy apróbb neszekre is felfigyel.

Az autista emberekre jellemző még az egyenetlen képességprofil, vagyis az, hogy míg bizonyos területeken jól, vagy akár kimagaslóan teljesítenek, más területeken nem érik el a koruknak megfelelő fejlettséget. Az autizmusnak ez a jellemzője az alapja annak a tévhitnek, hogy minden autista ember zseni.

Az autizmus rendkívül sokszínű és változatos formában megjelenő állapot, melynek diagnosztizálása nagy szaktudást igényel. Tapasztalataink szerint ha felmerül az autizmus gyanúja, akár a szülőkben, akár a gyermeket kísérő szakemberben (védőnőben, gyermekorvosban, bölcsődei, vagy óvodai gondozóban) érdemes mielőbb szakemberhez fordulni, a helyzet tisztázása és a megfelelő fejlesztések kiválasztása érdekében. Különös tekintettel arra, hogy a diagnosztikus vizsgálat nem fárasztó, vagy megterhelő a gyermekre nézve, viszont segíthet abban, hogy az érintett állapotának megfelelő fejlesztésekhez jusson, intézménybe kerülhessen.

A vizsgálatot autizmusban jártas szakemberekből (pl.: gyermekpszichiáter, gyógypedagógus) álló team végzi. A gyermeket játék közben veszik szemügyre, így mérik fel a képességeit és az esetleges erősségeket, elmaradásokat. Mindig része a vizsgálatnak a szülők bevonása is, tőlük is sokat kérdeznek a vizsgálók a gyermek eddigi életével, fejlődésével, szokásaival kapcsolatban.

Amennyiben a család megfelelő szakértői csoporttól kap diagnózist, jó eséllyel a további fejlesztésre is kap majd javaslatokat.

Ha érdekesnek találtad, add tovább:
facebook Google+ Twitter